Miért nem elég 2 nap egy 500 oldalas könyv kinyomtatásához?

A tegnapi nappal (hétfő, július 13-a) elindult a könyvem nyomdai gyártása. Több hétre van szüksége a nyomdának, hogy ennyi és ilyen vastag könyvet elkészítsen. Végül 1500 példányt rendeltem be a Váratlan utazásaimból. Meglátogattam a nyomdát, több oldalt, illetve ívet is ellenőriztem. Illetve sikerült olyan részletkérdéseket tisztáznom, ami egy szakmabelinek nyilván triviális, nekem viszont eddig nem volt tiszta. Talán neked sem az.

Digitális vagy ofszet?

Nyomdai terméket, könyvet nagyon leegyszerűsítve kétféle technológiával lehet nyomtatni. A „klasszikus” megoldás az ofszet, erről majd mindjárt részletesebben, de van az ún. digitális nyomtatás is. Ez utóbbi esetben közvetlenül lehet a nyomtatóra küldeni az adatokat, magát a dokumentumot (PDF formátumban), innen a neve. Digitális nyomtatásnál egy az otthoni vagy irodai nyomtatóhoz hasonló masina végzi a nyomtatást. Az otthoni printereknél azért profibb gépekkel dolgoznak a nyomdák, de a technológia hasonló elven működik, mint egy lézernyomtató esetében. A gépben levő hengerre vagy festékport vagy folyékony festéket visznek fel és ahogy a papír áthalad a gépen, a hengerről rákerül a nyomatnak megfelelően a tinta. Ezután még egy fűtőegység rögzíti a felületen a festéket.

A digitális nyomtatás előnye, hogy kis darabszámot (pár száz darab) lehet vele nyomni megfizethető áron és gyorsan. Akár egyetlen könyvet is ki lehet ilyen technikával nyomtatni, de egy-egy könyv esetében azért magas lesz a költség. Nagyobb darabszám esetén (500-1000 darab felett) viszont az ofszet sokkal olcsóbb tud lenni. Érdekesség, hogy mind a Váratlan utazásaim könyvből, mind az ajándékokból, illetve a Maximális rajongói élmény csomagban levő extrákból készült teszt nyomtatás – digitális nyomdagéppel.

A digitális megoldás hátránya, hogy relatíve drága (a könyvemből 5 teszt példány készült, de 10 ezer Ft felett volt egy-egy példány gyártási költsége), nem lehet olyan jól beállítani a színeket, mint ofszet esetén, picit erősebbek, élénkebbek lesznek a színek, illetve több olyan technológiai megoldást sem enged meg, amit az ofszet igen, és amitől tartósabb lesz a könyv. Nem mennék bele a technikai részletekbe, mert ennyire nem értem a témát.

Na de hogy is működik az ofszet nyomás és miért nem készül el 2 nap alatt egy 500 oldalas könyv?

Ofszet nyomtatás esetén egy nyomólemezre is szükség van. Pontosabban annyi lemezre, ahány színnel történik a munka. Színes nyomtatás esetén ez tipikusan 4 színt jelent: ciánt (enciánkék), bíbort, sárgát és feketét. A nyomólemez egy gumihengerre viszi fel a festéket és a hengerről kerül a papírra. 4 szín esetén 4 lemez, 4 gumihenger van a nyomdagépben, 4 fázisban készül el a nyomat.

A nyomdászok nem csak oldalakban gondolkoznak, hanem ívekben is. A könyv méretétől függően egy ív papírra 2, 4 vagy több oldalt tudnak nyomtatni. Illetve természetesen a papír mindkét oldalára nyomtatnak. Fontos tudni, hogy a papír hajtogatásától, fűzésétől függő sorrendben kerülnek az ívre az oldalak, illetve nem csak a sorrendjük nem egymás utáni, de el is lehetnek egymáshoz képest forgatva az egyes oldalak. A Váratlan utazásaim esetében egy ív egyik oldalára 4 oldal kerül a könyvből, 2-2 oldalpár, de a 2 pár el van forgatva 180 fokkal.

Első lépésben a nyomdai PDF állományból ívenként egy-egy ún. kilövő PDF készül az ív mindkét oldaláról. Ezt a folyamatot hívják kilövésnek. Ezt megfelelő szoftver megcsinálja gond nélkül. Ezután ívenként és oldalanként készül a nyomólemez. A közel 500 oldalas könyvem esetében a 4 szín és a lemezenként 4 oldal miatt közel 500 nyomólemezre van szükség. A lemezt egy nagy gép készíti. A lemez egyik oldala fényérzékeny réteggel van bevonva, lézerrel „ráfotózzák” (ezt hívják szaknyelven lemezlevilágításnak) az adott színhez tartozó nyomatot, majd egy fürdőn megy keresztül a lemez, ami azokat a részeket lemarja, ahol nem érte fény. Végül szárítják a lemezt és kijön a gépből. A nyomda, ahol a könyvem készül, egy nap alatt olyan 100 lemezt tud gyártani. Tehát csak a nyomólemezek elkészítése 5 nap munka. Természetesen közben már lehet dolgozni az elkészült lemezekkel.

Következő lépés a nyomtatás. Ívenként és oldalanként nyomtat a nyomdagép. Vagyis egyszerre 4 oldal tud elkészülni. A nyomdamester tehát 4 oldalanként cseréli a lemezeket, minden cserénél beállítja a színeket. Ha már be van állítva egy-egy ív, akkor már pikk-pakk kinyomtat akár több ezer példányt is a gép, de a lemezek cseréje, beállítása, a színek állítása időigényes folyamat. Emiatt lassú és költséges módszer az ofszet nyomtatás. A papír és a tinta sincs ingyen, de alapvetően nem ezek a nagy költségek, hanem a nyomólemez, a beállítás vagyis szaknyelven gépindulás. Pár száz darabnál ezek miatt a fix költségek miatt egyszerűen nem éri meg az ofszet, nagyon drága lenne egy példány nyomtatási költsége.

Mivel ívenként kell a gépet állítani a nyomdamester gyakorlatilag 4 oldalanként tud kicsit játszani a színekkel. Ha egy fénykép sötétebb, akkor picit tud világosítani, esetleg tud az egyik színből többet ráadni. Természetesen ezt ésszel csinálja, hiszen 4 oldalt érint a változtatás és hát a teljes könyvnek stimmelnie kell. Viszont a lehetőség megvan.

Ofszet nyomtatás esetén kell pár tesztnyomat, mire a gumihengerek egyenletesen felveszik a festéket. Ezért ennél a technológiánál több plusz nyomat készül, a nyomdász megnézi, állít, újból megnézi, ha nem jó, ismét állít kicsit.

A Váratlan utazásaim 492 oldala egyébként a valóságban 496 oldal, mert az ívenkénti 4-4 oldal miatt 8-cal oszthatónak kell lennie az oldalszámnak. A 492 sorszámozott oldal mellé bekerült 2 extra oldal és 2 üres oldal. Így összesen 124 ív oldalból áll, ami 124 gépindulást jelent. 124-szer kell a nyomdásznak lemezt cserélnie és beállítania a színeket. A nyomda szerint a nyomtatás körülbelül 10 napig fog tartani.

Ha kész a nyomtatás és megszáradt a festék, akkor még lakkozzák is a papírt, egy védőréteg kerül rá. Ez alapvetően arra szolgál, hogy a hajtogatás és a további folyamatok során ne nyomódjon át a festék a másik oldalra. Nagyobb, sötétebb fényképek esetén egy kis festék meg tudja színezni a szemben levő oldalt. Lehet a lakkal spórolni, főleg akkor, ha nincs vagy kevés fénykép van egy könyvben, de az esetemben a sok fénykép miatt inkább kértem a lakkozást. Ezután hajtogatják és cérnafűzik.

3-3 ívet fűznek egybe, majd ezekből a 12-es, illetve a 2 oldal miatt 24 oldalas „csomagokból” áll össze a könyv. (Itt már erősen hiányosak az ismereteim, illetve itt még nem tartanak, ezt a folyamatot nem láttam.) Végül a teljes kész, összefűzött könyvet még meg is vágják. A hajtogatás miatt ugyanis a fűzés után a könyv még nem lapozható. Ha meg is van vágva, akkor kész a belív, a könyv belseje. Ezután még hátra van a borító készítése és a ráragasztása.

Dióhéjban ennyi lenne egy könyv kinyomtatása egy laikus leírásában. Ha a felét megértetted, már megérte. 😊