Nem csoda, hogy nézők milliói követték hétről hétre az Emmy-díjas Váratlan utazás sorozatot, amelyben gyönyörű tájakat, csodaszép zöld mezőket és korhű ruhákat láthattak.
„A régi korokban játszódó sorozatok sokkal érdekesebbek, mint amik a jelenben játszódnak” – emlékszik vissza Jackie Burroughs színművész, aki a szigorú Hetty nénit alakította.
A 110 millió dollár költségvetésű sorozat az Anna-minisorozat elsöprő sikere után készült.
„A nézők még többet akartak látni Zöld Oromból, az ő érdeklődésükre, kérésükre válaszul indult a sorozat” – mondta Kevin Sullivan producer 1990-ben a The Globe and Mail című kanadai napilapnak. „Minden alkalommal, amikor a tévé sugározza az Annát, elárasztanak bennünket a nézői levelek.”
Az Annához hasonlóan a Váratlan utazás története is a kitalált Avonlea városkában játszódik a Prince Edward-szigeten az 1900-as évek elején.
„Avonlea díszlete nagyon hasonlít arra, ahogy egy klasszikus Prince Edward-szigeti falu kinézett egykor a századfordulón. Sajnálatos módon ezek a falvak már nem igazán léteznek a szigeten.”
A producerek anyagi okokból úgy döntöttek, hogy a falu díszleteit az Ontario állambeli Uxbridge mellett építik fel, ami csupán egy órányira van a stúdiótól, Torontótól északra. A fő forgatási helyszín a Tannenbaum-farm területén, a Durham Regional Road és a Concession Road 6 közelében található.
(szerk. Több forrás, pl. ennek a cikknek az eredetije is Robert Nesbitt-farmként hivatkozik a területre. Ugyanakkor egy másik cikkben Sullivanék Tannenbaum-farmként írtak róla. Illetve ami érdekesebb, mikor a könyvemet írtam, több levelet is váltottam Sullivannel. Az egyik levélben volt egy kérdésem a King-tanyával kapcsolatban, Nesbitt-farmként hivatkoztam rá. Kevin konkrétan nem értette, hogy melyik tanyáról beszélek. Úgyhogy azóta Tannenbaum-farmnak hívom a tanyát Nesbitt-farm helyett.
És hogy legyen még egy csavar a sztoriban… A sorozat vége főcímében Sullivanék Joey és Toby Tanenbaumnak mondanak köszönetet. Az ő nevüket egy n-nel kell írni, miközben a Tannenbaum-farmra sok helyen a neten dupla n-nel találtam hivatkozást, természetesen Sullivanék oldalain is. Szóval ez még egy kérdés, hogy a Tanenbaum-testvérek és a Tannenbaum-farm között van-e kapcsolat.)
Ezen, az erdőkkel és mezőkkel tarkított változatos környéken telepedett le Montgomery is a férjével 1911-ben. (szerk. L. M. Montgomery és férje 1911-től Leaskdale-ben éltek, ami mindössze 7 km-re található a farmtól.) A 150 hektáros farmon vették fel az összes külső jelenetet, a torontói stúdióban pedig a belső jelenetek többségét.
Perri Gorrara Gemini-díjas díszlettervező rengeteg energiát fektetett abba, hogy a területet egy 20. századi Prince Edward-szigeti falu meggyőző másolatává alakítsa.
„A falu megalkotása kevesebb mint 6 hét alatt sikerült, a tervrajzoktól a makettkészítésen át az épületek felállításáig. Némelyiket még át is kellett helyezni, hogy jobb szögből lehessen filmezni” – magyarázta Gorrara a The Mail Starnak.
Az egymillió dolláros építkezési projektet arra a több ezer Prince Edward-szigeti fényképre alapozták, amelyet Gorrara tanulmányozott. Több száz képet rakott ki otthona falára, amelyekről a végleges terveket rajzolta.
Egy körülbelül 50 fős stábbal építették fel falécekből a nyolc korhű épület homlokzatát és belső vázát. Az első épület a vegyeskereskedés volt, amelyet az iskolaépület és a többi ház követett.
„Nagyon hektikus volt” – emlékszik vissza Gorrara. – „Rengeteget dolgoztunk rövid idő alatt.”
A pajta és az iskola voltak egyedül azok az épületek, amiknek a belsejét is használták. Ezekben belső jeleneteket is forgattak, ami komoly kihívás volt az operatőrnek a kevés hely miatt. Nagy dízel fűtőberendezéseket használtak, hogy a színészek lehelete ne látszódjon a téli hidegben.
Egy világítótorony is készült, amelyet Gus Pike világítótornyaként ismerünk a sorozatból. Itt gyakran forgattak jeleneteket a hullámzó tengerrel és a virágzó mezőkkel a háttérben.
„A világítótorony után megépítették a világítótorony tetejének pontos mását a földön. Így a fent játszódó jeleneteket a talaj közelében tudták felvenni” – mesélte Allan McGillivray helytörténész a The Bulletin Magazine-nek.
A sorozat későbbi évadai során további épületeket építettek a helyszínre, többek között egy postahivatalt, egy nyomdát és egy konzervgyárat.
De a díszletfalu megépítése csak a munka első fele volt, ezután következett a rongálás, hogy lakottnak tűnjön.
„Egyenes kerítést könnyű építtetni egy áccsal, de egy rozoga kerítést már annál nehezebb. Szó szerint azt mondtam nekik, hogy kalapáccsal üssék a kerítéseket addig, amíg épp össze nem dőlnek” – mondta Gorrara.
Az építőmunkások szerszámokkal rongálták meg az új házakat, hogy azok réginek és használtnak nézzenek ki.
Az épületek elkészítése után az utakat vörösre festették, hogy a Prince Edward-sziget útjaira hasonlítsanak, amelyek a sziget vasban gazdag homokkő talaja miatt élénkvörös színűek.
„Úgy döntöttünk, hogy ha teljesen hitelesek akarunk lenni, akkor nem elég korhű házakat építeni. A táj többi részének is valódinak kell tűnnie” – mondta Sullivan a The Globe and Mailnek.
A munkások minden héten lelocsolták Ontario szürke útjait vas-oxidos festékkel, hogy felfrissítsék a színt. Vörös cserépzúzalékot is adtunk hozzá a textúra miatt, hogy ne mossa el az eső. (szerk. Az elején valóban festéket használtak, olyat, ami nem szennyezi a környezetet. Aztán rájöttek, hogy a zúzott téglapor is megteszi, és akkor nem kell rendszeresen újrafesteni az utakat. Ilyen téglatörmeléket a mai napig lehet találni a forgatási helyszíneken.)
„Nagyon élvezem, hogy minden héten jönnek az aeroszoltartályokkal és lesprézik az utakat” – mesélte a tízéves Sarah Polley a The Toronto Starnak. – „Nagyon vicces. Kb. 5 óra alatt végeznek.”
A Prince Edward-szigeten is készítettek néhány autentikus felvételt a tengerről, a hidakról, a vörös földről. A híres Fehér Homok szállodáról készített külső felvételek is a Prince Edward-szigeten készültek, de a belső jeleneteket már Torontóban forgatták.
És természetesen voltak egyéb dolgok, amiket észben kellett tartani, hogy a falu korhű legyen.
„Például, hogy hol van a szél, mit keres a felvételen egy vonat vagy egy repülő, le tudják-e állítani a közlekedést, le tudják-e állítani a zajos láncfűrészt a szomszédban, ilyesmik” – magyarázta Patricia Hamilton a The Toronto Starnak.
De amint a színészek megérkeztek a jelmezekben, a férfiak és a nők a korabeli etikett szerint nyitották és csukták az ajtókat és egyéb lovagias gesztusokat tettek, a századforduló megelevenedett.
Bár mindent a lehető leghitelesebben próbáltak kivitelezni, Gorrara hozzátette, hogy a sorozat egy picit romantikusabb, mint amilyen a valódi élet volt akkoriban a Prince Edward-szigeten.
„Kell bele egy kis varázslat. Kicsit megszépítettük a valóságot. Dehát ez adja a varázsát.”
Sajnos az épületeket markológéppel lebontották 6 évvel később, 1996. február 14-15-én. De Sullivan bevallotta, amikor 20 évvel később idelátogatott, a helyszín így sem vesztette el a varázsát.
„Nagyon sok minden ugyanaz maradt. A dimbes-dombos mezők, a fenyőerdők, a magas fű, és a King-tanya igazán egyedivé változtatták a helyszínt. Minél többet forgattunk itt, annál varázslatosabb lett.”
A Váratlan utazás összes epizódja megtekinthető a GazeboTV.com oldalon.
A cikk a Sullivan Entertainment cikkének magyar fordítása, a Sullivan Entertainment engedélyével lett publikálva. Az eredeti cikk itt olvasható angolul.
Iratkozz fel az INGYENES Avonlea világával kapcsolatos tájékoztató leveleimre (híreket, érdekességeket, cikkeket, blogposztokat küldök a Váratlan utazással, Anne Shirley és Avonlea világával kapcsolatban)!
Hagyj üzenetet