Miért adom ki magánkiadásban a könyvemet

nyitott könyv

Ha nem tudod, milyen könyvről beszélek, kérlek, olvasd el a korábbi posztomat a témában. Egy rajongói könyvet írok a Váratlan utazás című sorozatról, erről a könyvről beszélek.

Amikor a Váratlan utazás rajongóknak bejelentettem, hogy könyvet írok a sorozatról, az első kérdések egyike volt, hogy melyik kiadó gondozásában fog megjelenni. A helyzet az, hogy nem egy nagy kiadó fogja kiadni, hanem a saját kis egyszemélyes cégem: az Avonlea Média Kft. . Hogy miért? Máris elárulom.

Egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy bármelyik kiadó látott volna fantáziát az én kis történetemben, kéziratomban. A könyvkiadók sem adnak ki mindent és bármit, szelektálnak. Még az olyan, később híres íróknak, mint Lucy Maud Montgomery is meggyűlt a bajuk a könyvkiadókkal, Montgomery Anne-könyvét sem tartották kiadásra érdemesnek első körben. Simán lehet, hogy engem is elhajtottak volna, mert nem látnak fantáziát a történetemben.

Másrészt a 21. században szerintem lehet boldogulni nagy könyvkiadó nélkül is (egy szintig, egy szint felett már lehet, hogy kell egy nagyobb partner), ha az emberben van erre nyitottság, érdeklődés, ambíció. Egy író, aki az íráshoz ért és abból akar megélni nem biztos, hogy vacakolni akar a kiadás körüli macerával, a marketinggel, az értékesítéssel. Én viszont csak hobbiíró vagyok, nem ez a fő bevételi forrásom, ellenben érdekel a marketing, van egy pici tapasztalatom már az értékesítésben is, mivel árultam már a Váratlan utazás és az Anne-film DVD-it és nyitott voltam új dolgok megtanulására is, érdekelt az egész kiadási folyamat. Az sem mellékes egyébként, hogy ha nagyobb a kontroll a könyvem felett, akkor ugyan nagyobb a felelősség és a bukás lehetősége is, de a siker is nagyobb lehet. Ez utóbbiról még egyelőre nem tudok beszámolni, de pozitívan állok a dolgok elébe.

Voltak nehéz pillanatok vagy inkább napok, hetek, hónapok, volt, hogy hónapokig nem foglalkoztam se az írással, amikor még a kéziraton dolgoztam, se a kiadással, amikor már a kiadási folyamatot kellett volna intéznem. Viszont az egész folyamat egy érdekes utazás és tanulási folyamat is egyben.

Amiért tulajdonképpen most billentyűzetet ragadtam, az az, hogy rájöttem, két dolog miatt is imádom a könyvkiadást intézni.

Mivel az alvállalkozók (szerkesztő, fordító, tördelő) munkáját ellenőrizni kell, muszáj volt többször is újraolvasnom a könyvemet vagy legalább átnéznem nagyjából a fejezeteket. Jelenleg a tördelés és a képek beszerkesztése miatt ellenőriznem kell a képeket, a fejezeteket. Egyszerűen jó néha átélni újból és újból azokat a kalandokat, történeteket, amiken átmentem, amikről írtam. Az gondolná az ember, hogy unalmas lehet újból és újból átolvasni a saját kéziratomat, hiszen abban már nincs semmi új, ismerem, én írtam. Ez részben igaz is. Volt alkalom, hogy unalmas volt, hogy elegem volt már belőle. De sokszor jó érzés volt átolvasni és felidézni a régi pillanatokat, nagy élményeket. Ha kiadtam volna a feladatot egy kiadónak, jóval kevesebbszer kellett volna újraolvasnom a kéziratot, nem lettem volna rákényszerítve.

A másik dolog pedig a marketing. A könyvem körüli marketing nem feltétlenül abban fog állni, hogy feladok majd pár hirdetést, aztán azzal eladom a könyvet és kész. Ez a fajta direkt értékesítés nem is elég hatékony manapság. Főleg egy olyan réspiacon, mint amilyen a Váratlan utazás piaca. Inkább hiszek abban, hogy a sorozat körüli közösség felélesztése, a rajongók aktivizálása lehet a kulcs. A 2000-es évek elején nagyon aktív közösség volt a weboldalam, az Avonlea.hu körül. A közösség miatt foglalkoztam nagyon sokat és rendszeresen a Váratlan utazással. Napi elfoglaltságot jelentett az oldal építgetése, a többi rajongóval való kapcsolattartás. Rendszeresen szerveztünk találkozókat, közös programokat. Akkor vált az életem szerves részévé a sorozat és az Avonlea.hu weboldal az azt körülvevő közösséggel. Persze nem lehet egy életen keresztül egy sorozattal foglalkozni napi szinten, nekem is változott az életem, a Váratlan utazás, a weboldal és a körülötte levő közösség egyre jobban háttérbe szorult. Ehhez azért az is kellett, hogy a rajongók is változtak, a közösség is cserélődött, elcsendesedett. Hiszen mások is változtak, felnőttek, változott az élethelyzetük, nem a sorozat volt a legfontosabb már. Ez egy teljesen normális folyamat. Viszont most, hogy elkezdtem azon dolgozni, hogy kicsit felrázzam a sorozat rajongói táborát, a körülötte kialakult  magyar közösséget, kicsit megcsapott az a hangulat, ami a 2000-es évek elejét jellemezte, amikor az Avonlea.hu elindult a fejlődés útján. Te, kedves Olvasó talán ott voltál, talán sejted, miről beszélek. De ha nem, az sem baj. Azt szeretném csak mondani, hogy mindig is szerettem a sorozattal foglalkozni és jó érzés most megint belevetni magam és foglalkozni vele. Ha a marketinget egy könyvkiadó végezné, valószínűleg ebben sem lenne részem, nem lennék erre sem rákényszerítve.

Tehát a sok munka és kockázat mellett jelenleg még mindig úgy gondolom, jó ötlet volt nagy könyvkiadó helyett nekifutni a magánkiadásnak.

Szólj hozzá