Nem elég egy könyvet megírni, aztán kiadni, értékesíteni is kell azt a célközönségnek. Azt mondják okos emberek, hogy az igazi munka ekkor jön. Sajnos ebben elég sok az igazság. Íme a második része annak a történetnek, amiben elmesélem, miért is tartott 7 évig a Váratlan utazásaim című könyvem megírása és kiadása. Ha az első részt nem olvastad, ide kattintva megteheted.
Kész a kézirat, meg van szerkesztve, be van tördelve, mehet a nyomdába az anyag, aztán már lehet is árulni. Na de hogyan…?
Célszerű előre gondolkozni, és az értékesítést, a könyv marketingelését nem csak akkor kezdeni, amikor a nyomda végez a nyomtatással, hanem már jóval előbb, akár már az írás közben. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Például azt, hogy az ember elkezd közösséget építeni vagy az esetemben rájön, hogy az évekig elhanyagolt magyar rajongói közösséget fel kell élesztenie, fel kell kicsit melegítenie. Ennek szellemében egyrészt igyekeztem a rajongókat bevonni egyes döntésekbe, például megszavaztattam a borítót, az alcímet, egyes fényképeket (Marilla és Eliza néni fotóját). Illetve kérdezgettem is őket, mit szeretnének a könyvben látni, olvasni. Bár ekkor a kézirat nagy része már készen volt, bele tudtam még nyúlni egyes fejezetekbe. (Még a szerkesztés és tördelés előtt jártunk.) Több olyan információ is bekerült, amit a sorozat rajongói kérdeztek, kértek.
A közösség hangolásának, felélesztésének része volt, hogy elkezdtem Facebookon erőteljesebben kommunikálni, posztolgatni. Illetve elindítottam egy levelezőlistát, néha küldtem egy-egy levelet, amiben a könyv írásának folyamatába avattam be a rajongókat. A közösség aktivizálásának jó apropója volt a Váratlan utazás magyar bemutatójának 25. évfordulója. 1993. szeptember 4-én mutatta be a sorozatot a magyar televízió, ennek volt az évfordulója 2018. őszén.
A jeles esemény kapcsán elkapott a hév, rádöbbentem, hogy 5 éve nem szerveztem a magyar rajongóknak összejövetelt, Váratlan utazás-találkozót. A könyv írása és munkálatai teljesen lefoglaltak, illetve nem tudtam korábban apropót találni egy rajongói összejövetelnek. Úgyhogy a következő lépés egy találkozó szervezése volt. Mindezt úgy, hogy közben a könyv kiadásával is foglalkoztam. 😊
Minden elvárásomat felülmúlta az összejövetel! Több mint 100 rajongó jelentkezett, és végül kb. 75-en voltunk. A tervezett duplájára nőtt közönség miatt még új helyszínt is kellett keresnem. Az rendezvény fő programja a kanadai utazásaimról tartott fényképes beszámoló volt. Hasonló előadást korábban már több alkalommal is tartottam, de az 5 év kihagyás után új rajongók tűntek fel a színen. A Facebooknak hála új embereket sikerült elérnem az általam üzemeltetett Facebook-oldalon keresztül, sokaknak ez volt az első VU-találkozója, így a résztvevők jó részének a prezentáció is új volt.
Az összejövetel sikere nagy lendületet adott a közösség újraszervezéséhez. Miközben a könyv kiadásának folyamatait is irányítani kellett, nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar közösséggel is foglalkozni kell, ha el akarom nekik adni majd. Mivel az amerikai, kanadai barátaimmal is rég találkoztam, Sullivanékkel, illetve főleg Kevin Sullivannal is szerettem volna találkozni, és a magyar rajongóknak is akartam valami újat mutatni, kitaláltam, hogy pár napra kirepülök Kanadába 2019 tavaszán. Gondoltam, megnézek pár Torontóhoz közel található forgatási helyszínt, fotózok, és az útra építve egy újabb találkozót tudok szervezni a rajongóknak.
Őszintén szólva a 2018 őszi találkozó sikere meglepett, szerettem volna a közösségben rejlő erőt jobban kihasználni, ehhez viszont kellett valami újat adnom. A korábbi utakról szóló sztorikat nem tudom minden találkozón előadni. Úgyhogy jó ötletnek tűnt a pár napos kanadai utazás, hogy aztán arról tartsak beszámolót.
Eközben a közösség újraszervezésének címszava alatt elindítottam egy zárt Facebook-csoportot is. Az Avonlea.hu fóruma kihalt lett az évek során és elavultnak is számított. A Facebookon van fent manapság szinte mindenki. Viszont a(z üzleti) Facebook-oldalak nem megfelelőek a beszélgetésekhez. A Facebook ezért találta ki a csoportokat.
Úgyhogy miközben foglalkoztam a könyvvel, szerveztem a kanadai utazásomat, még egy FB-csoportot is elindítottam Váratlan utazás-rajongók néven. Természetesen egy ilyen platformnak akkor van értelme, ha ott értelmes beszélgetés folyik, aktívak a tagok, van rajta tartalom. Úgyhogy a csoport indulása után komoly, hosszabb posztokat írtam, a kanadai útjaimról meséltem, forgatási kulisszatitkokat osztottam meg, fényképeket, kisebb videókat töltöttem fel, részleteket árultam el a könyvemből. Sikerült is a csoporttal egy dinamikusan növekedő közösségi teret adnom a Váratlan utazás magyar rajongóinak. Az indulás óta eltelt másfél év alatt rengeteg érdekes poszt és beszélgetés született. Jelenleg közel 1500 tagja van már a csoportnak. Nem csak én írok a csoportba, sokat posztolnak más tagok is.
Bár a könyv kiadásán nem egyedül dolgoztam, szerkesztő, tördelő, korrektor, fordító, grafikus segített, ezen alvállalkozókkal egyeztetnem kellett, el kellett mondani, mit szeretnék, illetve a munkájukat is ellenőriznem kellett. Tehát komoly feladat volt a könyv kiadását felügyelni még úgy is, hogy a munkák oroszlánrészét nem én végeztem. Volt, amikor hetekig nem akadt munkám a könyvvel kapcsolatban (haha, lehetett volna előre dolgozni akkor mást, mondjuk a marketinget…), mert dolgozott a tördelő, a grafikus, de olyan is megesett, hogy bizony az alvállalkozó várt rám napokig, mert épp sürgősen intézkednem kellett pl. a VU-találkozóval kapcsolatban.
Szóval hiába a párhuzamos folyamatok, a közösség építése, az értékesítés előkészítése is hátráltatta a könyv megjelenését. De még mindig jobb volt így, mintha ott álltam volna egy kész könyvvel, de nulla közösséggel, nulla potenciális vásárlóval.
Bár Kevin Sullivannel nem sikerült találkoznom, a kanadai út és az utána tartott rajongói összejövetel is jól sikerült. Ráadásul az utam egy újabb VU-találkozót készített elő. Torontóban ugyanis találkoztam John Welsmannel, a sorozat egyik zeneszerzőjével, aki elárulta, hogy ősszel Budapestre érkezik egy konferencia miatt. Így rögtön jött a lehetőség, hogy szervezzek egy olyan találkozót, ahol ő lehet a díszvendég. Illetve tarthatna egy előadást a sorozatok zeneszerzéséről. Mivel ekkor már szépen alakult a könyv kiadása, kapóra jött az őszi összejövetel a rajongók további aktivizálásához. Csak hát az újabb találkozó megszervezése is időt és energiát kötött le, amit a könyvtől kellett ideiglenesen elvennem.
Hangulatvideó a találkozóról:
Bár szerettem volna 2019 karácsonyán megjelentetni a könyvemet, az egy éven belüli 3 találkozó szervezése, a kanadai utazás és az ezek miatti csúszások végül tovább tolták a megjelenést. Cserébe a magyar Váratlan utazás rajongói közösség szépen aktivizálva lett, egyre többen várták már a könyvem megjelenését.
A közösség nagyon fontos az értékesítésnél, de van még egy fontos elem: a marketing. Fogyasztóként lehet a marketinget szeretni vagy utálni, de kereskedőként, egy könyv kiadójaként nem lehet megkerülni. A marketing nem csak hirdetést jelent. A marketing része az is, hogy bevontam a magyar rajongókat, hogy összejöveteleket szerveztem. Ahogy a közösség felélesztésével, úgy a marketing bevetésével sem vártam a könyv megjelenéséig.
Tréningekre mentem el, képzéseket végeztem el, könyveket, oktatóvideókat vettem, marketinges konferenciákra, rendezvényekre jártam, Facebook-hirdetések kezelését tanultam, évekig képeztem magam. Jártam kétnapos könyvírás tréningen is. Igaz, akkor, amikor már gyakorlatilag a megírása részén túl voltam. De tanultam szövegírást is. Előfizetője lettem egy szövegírós csapatnak, majd 2019 nyarán részt vettem több fizetős egynapos tréningjükön is. Ezeket természetesen a főállásom mellett végeztem, vagyis az ilyen oktatásokra szabadságot vettem ki.
Elvégeztem egy több hónapos online webdesigner tanfolyamot is. Reál beállítottságúként a grafika sosem volt az erősségem, sajnos a tanfolyam után sem lett az, de legalább pár fogást sikerült elsajátítanom. Ezek segítettek pl. a könyv eladási oldalainak összerakásában vagy a könyvhöz készített képeslapok, könyvjelzők megtervezésében. De a webdesigner tanfolyam folyománya az is, hogy a találkozókra kis emléklapokat készítettem egész tűrhető kivitelben.
A marketing és a grafika mellett egyébként nyomdai ismeretekre is szükségem volt. Fogalmam nem volt a nyomdai dolgokról, milyen papírra lehetne nyomtatni, milyen lehetőségek vannak. Megkerestem néhány budapesti nyomdát, hogy valami konzultációs lehetőséget biztosítanának-e. Végül az egyik nyomdában puszta jó fejségből fogadtak és megmutattak pár dolgot: papírfajtákat, könyv típusokat. Nem lettem nyomdai szakember, de legalább valami elképzelésem lett arról, hogy a könyvemet milyen papírra, milyen méretben kellene majd nyomni. Egyébként a minimális nyomdai alapismeret nem úri hóbort, ha az ember könyvet akar kiadni. A tördelő úgy tudott csak elkezdeni dolgozni, hogy pontos méreteket kapott. Ahhoz meg tudnom kellett, hogy milyen méretben lesz a könyv majd kinyomtatva. Nem volt elég a tördelés után kitalálni.
Ahogy közeledett a kiadási folyamatok vége, még jobban fel kellett pörgetnem az előkészítő marketinget. Tartalmakat kezdtem gyártani: 2019 karácsonyára készült egy hosszabb blogposzt a Váratlan utazás karácsonyi részéről, illetve 2020. év elején a sorozat kanadai premierjének 30. évfordulója alkalmából egy részletes, jobban kimunkált poszt a Váratlan utazás érdekességeiről, valamint egy 15 kérdésből álló kvíz a sorozattal kapcsolatban. Továbbá készítettem egy Váratlan utazás-gyöngyszemek című 30 részes email-sorozatot, majd folytatásként az Anne-gyöngyszemek 18 részes változatát. Ezekben a reggel kiküldött levelekben idézeteket, jópofa jeleneteket, kisebb videó részleteket küldtem ki a feliratkozóknak. A rajongók imádták a reggeli leveleket. Több rajongó ismét feliratkozott miután lement a 30 levél.
Ezekre a tartalmakra szükség volt, de rengeteg időmet vette el a tartalomgyártás. A gyöngyszemekhez a VU-ból és Anna-filmekből gyűjtöttem ki az idézeteket, jeleneteket, de ehhez végig kellett néznem a 91 epizódját a Váratlan utazásnak és az Anna-filmek első részeit.
De nem elég, hogy ezekkel foglalkoztam, a könyv mellé mindenképpen szerettem volna ajándékokat is csomagolni. Az egyik legkomolyabb ajándék egy Avonlea és környéke térkép lett. Bár a térképet egy grafikus ismerősöm rajzolta meg egy korábbi térképről, az épületekhez én szedtem össze a képeket. A térképre ugyanis a sorozatban látható épületek fotóként vannak felhelyezve. Több hónap ment el az epizódók újranézésére és közben az idézetek és fényképek vadászására. 91 részt újranézni úgyis sok idő, hogy az ember csak ül a képernyő előtt és nézi. De nekem dolgom is volt közben, így még több időmet emésztette fel, mintha csak egyszerűen leültem volna a képernyő elé.
Akadt a sorozat nézegetésén kívül még tennivaló. Nem akartam kockáztatni, szerettem volna látni, hogy néz ki a könyv kinyomtatva. A kiválasztott nyomdával készíttettem digitális technikával néhány példányt, hogy ellenőrizni tudjam a megjelenést. Vicces, de még a kinyomtatott könyvben is találtam 1-2 tárgyi hibát. Mivel volt még idő a nyomtatásig, még egyszer bele kellett nyúlni a tördelésbe és javítani kellett hibákat.
A könyv előrendelési kampányának bejelentése előtt még két játékot is szerveztem, szintén aktivizálási célból. Az egyikben a könyv oldalainak számát, a másikban a benne található képek számát kellett megtippelni.
Gondolkoztam, hogy hol mehetett félre a könyvírás, -kiadás projekt… és úgy látom, hogy az lehetett a gond, azért tartott ennyi ideig, mert egyszerűen nem jól mértem fel a projekt nagyságát, túl nagy fába vágtam a fejszémet. Az az óriási szerencse, hogy ezt akkor még nem tudtam.
Ha akkor tudom, hogy ennyi ideig fog tartani, ennyi energiám megy rá, akkor lehet, hogy nem fogok bele. De ezt akkor még csak nem is sejtettem. 😊
Nyilván az is sokat rontott a helyzetemen, hogy nem csak a könyvírásban nem volt gyakorlatom, de a könyvkiadásban sem. Így azt sem tudtam reálisan felmérni, hogy még alvállalkozókat bevonva is mekkora munka lesz egy ilyen méretű könyv kiadása.
Bőven túlvállaltam magamat mind az írással, mind a kiadással, mind az értékesítéssel kapcsolatban. Sokkal több munka volt minden eleme a folyamatnak, mint azt gondoltam, hittem.
Biztos sok mindent lehetett volna ügyesebben, jobban és gyorsabban csinálni, nem állítom, hogy nem hibáztam, nem volt gond a tapasztalatlanságom. Viszont valójában akkor állt bennem össze a kép, amikor átvettem a könyv próbanyomtatását. A 492 oldal a kemény borítóval egyszerűen brutálisan vastag volt. A könyv súlyát meg nem hittem el, amikor lemértem: 1,4 kilót mutatott a mérleg.
Ott és akkor állt össze bennem a kép, hogy a könyv megjelenése szerintem tükrözi azt, hogy mennyi időt, energiát, szívet tettem bele.
És bár nem jól mértem fel a lehetőségeimet és képességeimet, és egy olyan fába vágtam a fejszémet, amit évekig nem tudtam kivágni, de végül csak megadta magát. 😊
Úgy vélem, megérte várni, olyan könyvet teszek számodra elérhetővé, ami méltó a Váratlan utazás sorozat színvonalához.
Iratkozz fel az INGYENES Avonlea világával kapcsolatos tájékoztató leveleimre (híreket, érdekességeket, cikkeket, blogposztokat küldök a Váratlan utazással, Anne Shirley és Avonlea világával kapcsolatban)!
Kedves Zsolt, köszönöm a blogposztot, örömmel olvastam mindkét részt. Nagyon-nagy munkád van a könyvben és mindazoknak, akik szintén benne voltak, segítettek, támogattak. Nem győztem olvasni, olyan dolgokról írtál, amelyekre az olvasó nem is gondol egy könyv kapcsán.
Írtad, hol mehetett félre a könyvírás, hogy mi tartott ilyen sokáig? Mert nem egy szokványos könyvet írtál, nemcsak egy történet, egy regény van benne, nem is egy utazásról szóló kalandok, ezek sem lekicsinylőek. A Te könyved, történeted nemcsak tőled függ, hanem mindazoktól, mindazokról, akik szerepelnek benne, akik segítsége elengedhetetlen. Amit csak ők tudnak a forgatásról, az emlékekről. Ezt mind be kellett szerezned az ajándékokkal együtt. Sokkal több kutatásod van benne, mint azok a történetek, amelyek a fejekből pattannak ki. :) De, mint az előbb írtam, nem mérhetők össze. Ezért tartott 7 évig a megírása, ezen ne bánkódj. :)) Írhattál volna „csak” a helyszínről, az élményeidről, szerintem azoknak is örültünk volna. De kitaláltál mást és meg is valósítottad. Ez az igazi. :)
Várom már én is könyved, de meg fog érkezni. Nem jelent meg Karácsonyra, nem baj, akkor úgyis sok könyv jelenik meg, akkor lehet, hogy mérlegelni kellett volna, mert mindent nem lehet egyszerre megvásárolni. Így év közben viszont nem. :))
Minden jót kívánok!
Kriszta
Köszönöm a kedves szavaidat, Kriszta!